Az alkalmon először a Molnár házaspár szolgálatát hallgathattuk. Réka testvérnő egy verset olvasott fel a Biblia erejéről, hogyan változtatja meg emberek életét, majd Zoltán bizonyságtételét figyelhettük. Elmondta, hogy telve van a szíve Isten iránti hálával azért, hogy megszületett, és oda, ahová Isten rendelte. Mennyire hálás feleségéért és gyermekeiért, majd pedig egy hiányosságról tett tanúbizonyságot.

Évekkel ezelőtt kötöttek házasságot – akkor még nem ismerték Istent –, és nem volt templomi esküvőjük.  Régóta érlelődött a szívében az a vágy, hogy Isten színe előtt is megköttessék az Ő házasságuk. Szerette volna, ha Isten áldását adja házasságukra. Így bizonyságtétele nem szokványos módon fejeződött be, hiszen egyből meg is ragadta az alkalmat, hogy a lelkipásztort megkérje, kérjen áldást életükre, házasságukra.

Péter István lelkipásztor testvér örömest tett eleget kérésének, így mindketten letérdeltek, egymás kezét megfogva, Isten színe előtt. Az imádság után felhangzott az esküvőkön megszokott dallam

„Áldjad meg, áldjad meg, áldd meg Urunk Őket!”

Az ifjú pár örömmel ment a helyére, majd térhetett haza otthonába immár egy plusszal.

Én is Isten áldását kívánom az életükre –bár biztos vagyok benne, hogy az áldás eddig sem maradt el–, és kívánom, legyen még hasonló rendbontás a gyülekezetben.