Bélmegyeri Gyermekhét

2013.07.16-19.

Hogy milyen volt Bélmegyeren a gyermekhét?

Szívemből mondhatom, hogy Istentől nagyon megáldott!

Hogyan éreztük magunkat? Helyesebb a kérdés úgy hangzik: A gyerekek hogyan érezték magukat? Hiszen ez a hét nem rólunk szólt, hanem róluk! Persze mind nagyon jól töltöttük el a hetet, és a gyermekek között úgy érezhettük magunkat, mint ahogyan Jézus érezte magát közöttük!

Már VII. alkalommal lett megrendezve ez a gyermektábor, és mondhatom, egyre jobb! Minden évben gondolatba kerül, hogy vajon meg legyen-e rendezve a tábor? És a Lélek mindig indítja a szervezőket arra, hogy ne hagyjuk magukra azokat a gyerekeket, családokat, akiknek ez a 4 nap fontos, és talán az egyetlen lehetőség az Istennel való közösségre!

4 nap Istennel! Kell ennél jobb? Már 15-én nagy erőkkel elkezdődött a készülődés, sátorállítás, a szervezés utolsó simításai.  Izgatottság és odaszánás, ez jellemzett mindenkit. 16-án az első napon a köszöntést és éneklést követően csoportfoglalkozások kezdődtek, melyek minden napon tovább folytak. Sok kis szempár figyelte a csoportvezetők és a felnőtt táborvezetők minden mondatát, majd a bőséges uzsonna után játékkal fejeződött be a nap.

Éjjelente többen a táborban aludtak, akik vállalták annak őrzését és az ott maradt gyermekek felügyeletét, amit nagyon köszönünk! A második napon, a már említett rendben, éneklésekkel és játékokkal, tanítással és finom uzsonnával telt az idő. A nap zárásaként pedig egy filmklub keretében le lett vetítve a Bátorság emberei c. film.

A harmadik napon a megszokott rendben, és nap mint nap mindig más és más segítőkkel kiegészülve folytatódott a hét. Nagyon köszönjük ezúton is minden segítőnk részvételét és odaadó munkáját, melyet a gyermekekért tettek! Az csoportfoglalkozásokat követően a tábortűz  meggyújtására kertült sor, amely igen izgalmasra sikerült… Az biztos, hogy a szúnyogok nem veszélyeztettek minket! S közben tanítás folyt az elveszett bárány történetéből, mely egy játékkal fejeződött be. Mindent megért a gyerekek lelkessége és öröme, mely a 3. napra egyre nagyobb lett!

Nem maradtunk fáradtak a negyedik napra sem, hiszem volt, akikért tegyünk! A már napok alatt megszokott rend szerint telt a napunk, majd egy játékos csoportfeladattal folytatódott, mely megmozgatott mindenkit. A hét zárásaként a békési gyülekezet lelkipásztora beszélt a vérfolyásos asszony történetéről a gyermekeknek. És végül következett a várva várt ajándékosztás mindenkinek, és a legügyesebbeknek a jutalmazása.

El kell, hogy mondjam, voltak persze nehézségek. Volt, aki nem jött többet, és volt olyan is akit nem szólított meg az Ige. Ezt tudja az Úr! És reméljük, eljön az idő, amikor ők is felismerik, hogy szükségük van Jézusra a Krisztusra! De bíztató, hogy mindazok, akik ott voltak, mind akár a tanítás, akár a játékok, akár a beszélgetések kapcsán, de Istennel voltak végig! És ez a legfontosabb!

Köszönet mindazoknak a segítőknek, tanítóknak, táborvezetőknek, sőt azoknak, akik besegítettek étellel, fizikai erővel, bármivel, akik bármiben támogatást nyújtottak abban, hogy a tábor megvalósuljon, működjön, és soha ne szenvedjünk szükséget!

De mindenek előtt, hálásan köszönünk mindent Istennek!!!

Az Úr áldásával!

Tóth Sándor testvéretek

Vissza a Főoldalra                                                  Eseménynaptár